Nick Vujicic

Nem tudom mennyien ismeritek a nevét, de egy elképesztő figura. Félelmetes ahogy és amit csinál, és ahonnan indult.
Eljutottunk pénteken az előadására, a Jégpalotába. Felemelő volt hallgatni, ahogy ott fogalmazott az egyik szereplő, feltankoltak bennünket lélek vitaminnal.
Nagyon szeretni való ember. Jó előadó, remekül bánik a szavakkal és nagyon nagyon közelről ismeri mindazt, amiről beszél. Ismeri a kétségbeesést, a totális depressziót, és ismeri a reményt és a békességet is.
A youtube-on már fent van a budapesti előadás, hét részből áll, itt megtalálható a hét egymás után.(köszi V. )

Több dolog is bevésődött az est folyamán, íme az egyik:
Amikor tinédzser voltam azt gondoltam, ha lesz karom és lábam, akkor minden rendben lesz. Ti itt vagytok van karotok és lábatok és nincs minden rendben.

Az elmúlt hetek

Jó régen nem írtam.
Sok minden volt az elmúlt hetekben. Elsőként az elmaradhatatlan betegség, mely természetesen ugrált egyik gyerekről a másikra. Sokat agyalok azon ezeket hogyan lehetne elkerülni, de még nem jöttem rá mit csinálok rosszul.
Az utóbbi két hét a retro party szervezésével és lezárásával telt el. Nagyon jó buli volt, megérte minden perce, szép összeg lett a végeredmény. De a végén itt is megéreztem a koromat. Vasárnap hajnali négyre értem haza, utána kilenckor már ébren voltam. Körülbelül egy hét kellett ahhoz, hogy visszaálljon az életem a rendes kerékvágásba egy átmulatott éjszaka után. :) Rémes. Régen ehhez elég volt egy nap.

Húsvét után

Az ünnep eltelt. Tartalmasan. A vasárnapi istentiszteleten 25 gyermek volt, nagy életkori szórásban, de nagyon ügyesek voltak, aki akart figyelt. A foglalkozást én tartottam, Jézus utolsó egy hetét vettük át, különböző tárgyak, képek segítették a szemléltetést.
Hétfőn jöttek a locsolók és mentek tőlünk is a fiúk locsolni. Van még mit csiszolni a szülői kommunikáción húsvéti locsolás ügyben. Sajnos a tojást nem sikerült együtt festenünk a gyerekekkel, én rontottam el. Viszont Zsófival gyönyörű tojás girlandot készítettünk, ha sikerül lefotóznom majd jön a képe.
Azóta pedig van újabb takonykór, köhögés, kötőhártya gyulladás, azaz nyújtott tavaszi szünet, melynek teljes súlyát érzem magamon. Akár ciki, akár nem, de be kell vallonom, hogy néha egymás idegeire megyünk a gyerekekkel. Ők mennének ki, de nem lehet, az idő és a betegség miatt, pedig én szívesen kiengedném őket. Bent pedig már minden unalmas, és sajnos nem elég nagy a repertoárom, vagyis mostanában nem frissítettem, hogy bent simán ellegyünk. Továbbra is van mit fejlődni.