Van egy olyan érzésem, hogy aki három gyermeket nevel meg fogja érteni a következő sorokat.
Nagyon népszerű és ismert mondatok léteznek a harmadik gyerekekről és a szülőkről, akik őket nevelik. Ami tény az tény, hogy harmadiknak lenni nem könnyű (ugye Hugi?). Persze a középső és a legnagyobb szerepnek is megvannak a maga terhei. A harmadik kérdéssel behatóbban Lilla miatt foglalkozom. Valóban életre való, mindent megszerez magának, van amikor bármi áron. A szabályok és korlátok fő ellenségei. Tehát itt vagyunk mi egyszerű szülők és fel van adva a lecke. A legutóbbi időben történtek során már elemzem a viselkedéseinket, mert rájöttem, hogy néha nagyon elrontjuk a dolgot.
Történt, hogy egy este Zsófi és Gergő külön-külön remekül eljátszott. Lilla nem találta a helyét, bepróbálkozott a tesóknál. Zsófi elküldte, hogy ő most egyedül szeretne játszani. Lilla rettentő jó színésznőként, hangos zokogással édesapja karjaiba omlik, némi vigasztalás után megpróbálkozik Gergővel is. Gergő is elküldi, megint hangos zokogás apa karjai között. Szülő mit csinál, ahelyett, hogy önálló játékra buzdítaná a legkisebbet is, megkéri a két nagyobbat, hogy nem játszanának-e vele mégis?! Arany egy szem harmadik, tehát öt darab perc alatt elérte vágyát, két nagyobb testvér szolgálatba állítva, anyáék pedig beetetve .
Még nem tudom mennyire nagy probléma ez így, de hogy hosszútávon nem jó az biztos. Gondolkodom és elemzek, olvasom a szakirodalmat és kérem Istentől a bölcsességet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése