Krisztus lábai alá vetett mindent, és õt tette mindenek felett való fõvé az egyházban, amely az õ teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben. (Ef 1,22-23)

Mint tegnap említettem az efezusi levél az egyik kedvencem, de ma hozzá kell tegyem, hogy az ilyen, számomra nyakatekert mondatok nem annyira. Remélem nem botránkoztatok meg ezzel senkit sem. Vannak olyan igék, melyek nehezen értelmezhetők, nehéz rátalálni a lényegre bennük. Nálam van amikor napokig is eltart mire egy-egy nehezebb igei rész beérik. Van olyan amely még mindig mélyebb befogadásra vár. Mindezek mellett csodálattal tölt el, az elsők retorikája, amellyel hirdetik és elmélyítik az evangéliumot. Hiszen Isten elküldte az egyszülött fiát, hogy megváltson bennünket. Az Ő mérhetetlen szeretete az, mely mindent alárendelt Krisztusnak. Mi mennyi mindent dobunk a lábai alá, elé? Hagyjuk, hogy valóban ő uralkodjon rajtunk, életünkön? Elgondolkodva ezeken, ma Isten szeretetét kérem el, mely az alázatos szívhez szükséges. Ámen