Az imádság. Az én életemben egy eléggé érdekes rész. Főleg, ha mellé állítom a velem együtt élő férjem szokásrendszerét. Jézus példát mutat nekünk, -Mint mindig, keresi a kapcsolatát az Atyával és megmutatja ennek a legjobb módját is.
Mi emberek, de inkább csak magamról beszélek, én nehezen tudok imádkozni, főleg fennhangon. Gyakran a napi ima életem kimerül egy-két sorban, vagy csak a gyerekszobában sikerül összeszednem a gondolataimat. Néha magamban párbeszédet folytatok Istennel, erre különösen jó alakalom amikor egyedül vezetek valahova. A férjem ezzel szemben elmélyülten és hosszan képes imádkozni. Teljesen mások vagyunk ebben (is), de tudjuk, hogy Isten nem véletlenül szerkesztett minket egybe:)
Az imádság a mindennapjaim része, hol így sikerül, hol úgy. Nehéz út vezetett odáig, hogy tudjam és higgyem Isten örül az óránkénti egy-egy mondatomnak is, nem csak az ötperces monológomnak.
Az imádság számomra hálaadás, bocsánatkérés. Mindkettőre van okom nap mint nap.
Várom, kérem az újabb beírásokat!
VálaszTörlés