Nő vagyok, az a fajta, aki tud sírni. Tudok sírni örömömben, bánatomban, dühömben és persze akkor is amikor hisztis vagyok. Emiatt a férjem nem feltétlenül boldog, de hát a csomag részét képezi, amit én jelentek. Igazából a sírás fiziológiailag feszültség oldó folyamat, nálam általában beválik.
Sokat gondolkodtam azon, hogy a fenti ige kikről is szól. Kik a sírók? Azok akiknek tönkremegy éppen az életük?, nincs munkájuk? egyedül vannak, pedig társat szeretnének? A paletta "'színes". Mindenkinek saját utat adott az Atya. Nincsenek egyformák, nincsenek egyforma emberi mércéink. Ami nekem fájdalom másnak nem, ami nekem nem elég, az másnak maga lehet minden amiről álmodott.
Isten az aki betölti az én szükségeimet, és segít észrevenni mi az én vágyam, amiért sírok, és mi az ami valóban az épülésem szolgálja. Persze közben is sírok, mert miért ne tenném. előbb utóbb csak ráébredek Isten akaratára és amikor ez meglesz, akkor a örömömben fogok sírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése