Tegnap volt a szülinapom. A facebook oldalamon 73 ember gondolt arra, hogy megemlékezik erről :) Eszükbe jutottam? Tényleg ennyi embernek fontos vagyok?
Természetesen jól esik, hogy hetvenhárom ember gondolt rám. Jól esik, hogy ezt kifejezték. Aztán arra gondoltam, hogy vajon hányan tudnák facebook nélkül a szülinapomat? Kik azok és hányan lehetnek?
Nem tudom megmondani a választ.
Jó érzéssel tölt el, de tudom, hogy valahol valaminek többnek kellene lenni. Vagy az is lehet kevesebbnek...
Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, a kétely a virtuális valóságról, arról, hogy mennyire felszínessé tud tenni dolgokat. A személyesség veszik ki, az egymás szemébe nézés, a hang hallása.
A személyesség. mely a másik mimikájának, gesztusinak értelmezése, a csak neki szóló pillantás, értő figyelem, és sorolhatnám.
Isten nem virtuális, nem létesít felszínes kapcsolatokat. Őszinteséget vár és személyességet ad, nem fog lájkolni, és megosztani rólunk és velünk kapcsolatban semmit. De minden hajszálunkat számon tartja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése