Közel másfél éve nem írtam ide semmit. Sokszor eszembe jutott, hogy mennyire rossz dolog ez, és miért nem érzem fontosnak, fontosabbnak, hogy írjak. Az írás nekem is segít. Segít összerendezni, átgondolni és megemészteni.
Az utolsó bejegyzésem arról szólt, hogy mennyire fáj a fejem, azóta nem fájt, az elmúlt napokig. Most megint küzdöttem a szaggató, hasogató érzéssel, és küzdött vele a családom is. Remélem megfelelő igealak a múlt idő, mert jelenleg nem fáj és bízom benne , hogy nem is fog.
A fejfájás ébren tart engem éjszaka. Nyomasztó dolog, mindenki szuszog körülöttem békésen én pedig birkózom a fájdalommal, Hol teljesen legyűr, hol pedig sikerül csillapítani. A gyógyszer sajnos nem mindig használ, van egy pont, ami után már mindegy. Ezen körülmények közt szoktam agyalni azon mi a célja Istennek ezzel az egésszel. De tényleg kinek a javát szolgálja, mit tanulhatok belőle?
Az elmúlt évek alatt volt több ilyen periódus, amikor hol sokat, hol egyáltalán nem fájt. Keresem azokat a pontokat, amikből következtetni lehet a miértre. Egy biztos dolgot találtam eddig, az pedig a feszültség. A feszültség, amit cipelek magammal, gyakran teljesen tudattalanul.
Végig gondoltam, hogy most mi lehet az oka, túl vagyok egy vizsgaidőszakon, elképzeltem, hogy mit szeretnék sütni a gyerekekkel, mit szeretnék elkészíteni vacsorára.
Hát az elmúlt két nap ezt teljesen átírta. Mézeskalács, vaníliás kifli pipa. Az ünnepi lakoma pizza lesz ( a gyerekek ezt kérték),
Hajnalban gondolkodtam, elképzeltem Máriát és Józsefet, ahogy mentek szállást keresni. Mária már valószínűleg vajúdott miközben még azt sem tudta, hol fog szállást találni, hogy megszülhesse gyermekét. Végül az istállóban jutott hely számukra. Valószínűsítem, hogy nem így tervezte. De elfogadta, és nem azon gondolkodott mi lett volna ha. Nálunk ma pizza lesz, nem pedig erdei gyümölcsös szűzérme, illetve pisztráng. Nincs linzer és nincs zserbó sem.
De van közös élmény a mézeskalács sütésben, díszítésben. Zsófi formázta a vaníliás kiflit. A tegnapi takarításban mindenki részt vett. Ma pedig fát díszítettünk közösen.
Mária elfogadta Isten tervét. Nem tudjuk, hogy többet és mást akart volna. Ragyogott azt arca, mert a kezében tarthatta Jézust.
Nekünk a ragyogásból jut, ha kellően figyelünk és nem megyünk el mellette. illetve jut a szeretetből:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egy szülött fiát adta érte.
Ezért nincs nálunk ma tervszerű működés, hogy ne menjünk el a lényeg mellett.
Tehát ha valahol, valakinél hibádzik a lista, nincs még minden készen, akkor gondoljon a lényegre.
Áldott karácsonyt!
A gondolkodás mellé hallgassátok meg ezt.
